Történet
• Rövid történet
• Korea
• Fejlődés a korai időkben
• Középkori fejlődés
• Modern történelem
• Kína

Rövid történet

A Tang Soo Do pontos eredete, csak úgy, mint általában bármely harcművészeté, alig ismert, a történelem legendás homályába vész. Létezik ugyan számos történelmi feltételezés. Mindezek ellenére a hagyományos és leghihetőbb nézet szerint a harcművészetek nem egyetlen országból származnak, hanem a világ több tájáról.

A tangszudo (nyugaton, így hazánkban is Tang Soo Do) a koreai Hvang Gi nagymester által elterjesztett harcművészeti stílus. Hvang Gi a tangszudo történetének kezdetét a kínai Tang-dinasztia idejére vezeti vissza. Szó szerint fordítva a Tang szó a kínai T'ang dinasztiát jelenti, ami Kína és Korea közös hátterére utal (i.sz. 617-907). A Soo jelentése: kéz, de magában foglalja az öklöt, ökölcsapást, ütést vagy védekezést stb. is; és a Do jelentése: életmód.

Így tehát a Tang Soo Do a klasszikus koreai harcművészetet jelenti, melyre hatással volt a harcművészet T'ang módszere.

A stílus technikáinak többsége az ősi koreai szubakból és a kínai wushu-ból (vusu) eredeztethető. Jellemzően kemény iskola, semi-contact küzdő stílussal.


Korea

Tang Soo Do az egyik legrégebbi harcművészeti rendszer. Koreából származik, kb. 2000 évvel ezelőttről. Az idők folyamán rengeteg neve volt, a történelmi korszakoknak megfelelően.

Ezek közül a legismertebbek:
• i.e. 57 és i.sz. 935 közöt Hwa Rang Dan (v. Do).
• A 10-14.sz alatt pedig: Hwa Soo Do, Kwon Bop, Tal Kyun, Soo Bahk, Tang Soo néven emlegették. „Mooyae Dobo Tongji” címü könyvben (1790-ben írták) „Soo Bahk Ki” volt a Tang Soo Do neve.

A második világháború után Moo Duk Kwan, Chi Do Kwan, Chung Do Kwan, Song Moo Kwan, Chang Moo Kwan, Yun Moo Kwan, iskolák (stílusok) vezetői létrehozták a „Koreai Soo Bahk Do Szövetséget” 1945. november 9-én.

Emellett több szövetség létezett „Kong Soo” vagy „Tae Soo” néven amiket 1965-ben egyesítettek a Koreai Tae Kwon Do Szövetségben és a stílust egységesen Tae Kwon Do-nak nevezték el. Később az választotta el egymástól a Tang Soo Do-t és a Tae Kwon Do-t, hogy a Tae Kwon Do megtartotta világjátékait és versenyeit, míg a Tang Soo Do arra törekedett, hogy hagyományos harcművészet maradjon- ezt mára a korigényeihez igazították. Így egy olyan, tradicionális alapokkal rendelkező karate ágként él tovább, amely napjainkban a hagyományok mellett a megújulást is szem előtt tartja.


Fejlődés a korai időkben

A koreai Tang Soo Do ősi művészete kb. 2000 évre vezethető vissza. Abban az időben Korea három királyságra volt felosztva: Silla, Paekche és Goguryo. (vagy nyugati írásmóddal Koguryo.)

Koguryot i.e. 37-ben alapították Észak-Koreában. A Silla Dinasztiát i.e. 57-ben hozták létre a félsziget délkeleti részén, és Paekchet, délnyugaton, i.e. 18-ban alapították.

Háborúk hosszú sorozata után a Silla dinasztia egyesítette a három királyságot i.sz. 668-ban. Ezen időszak alatt a kezdetleges harcművészetek nagyon népszerűek voltak a háborúskodás során. Ezt falfestmények, romok és maradványok bizonyítják, melyek az akkori Tang Soo Do elődjét a taek-kyon-t ábrázolják.

A taek kyon(tekkjon) vagy másik írásmóddal teuk-gong a koreai harcművészetek legősibb elemeinek egyike. Ősidőktől fogva rendeztek Koreában olyan harci vetélkedőket, ahol a küzdők csak a lábukat használhatták, csípőjükön kellett tartaniuk kezeiket a küzdelem alatt. A régi Koreában elképzelhetetlen volt egy komolyabb népünnepély taek kyon-verseny nélkül.

A versenyző csak lábtechnikákat alkalmazhatott a küzdelemben. Ezt a különös szabályt vélhetőleg az tette indokolttá, hogy a korai időkben Koreában a fegyveres harcművészetet tartották igazi harcművészetnek vagyis azt, ahol a harcos mindkét kezét lefoglalja egy-egy (esetleg több!) fegyver. A fegyvert forgató harcművész két módon növelheti hatékonyságát. Az első lehetőség, hogy lovon hajtja végre technikáit. A másik az, hogy a fegyveres támadásokat rúgásokkal egészíti ki. Ezen utóbbi lehetőség a taek kyon, majd később a tang soo do és a taek kwon do alapja. A versenyek győzteseit nagy megbecsülés övezte. Jellemző volt, hogy paraszti sorból emelkedtek a király testőrségének tagjaivá, ahonnan aztán megnyílott a katonai karrier lehetősége. A taek kyon máig harci stílus maradt a koreai hadseregben, ahol az ellenség megsemmisítése a cél. Míg a Tang Soo Do és a Taek kwon do a sport és az önvédelem irányába fejlődtek.

A három királyság közül a Silla dinasztia volt a leghíresebb a harcművészetek fejlesztéséről. Egy „Hwa Rang Dan” nevü fiatal arisztokratákból álló testület volt a legjelentősebb csoport, mely fejlesztette ezeket a művészeteket. Ezek a harcosok nagyban hozzájárultak a félsziget új Silla dinasztiaként való egyesítéséhez (i.sz. 668-935) és a dinasztia korai vezetői is közülük kerültek ki. A legtöbb koreai harcművészet erre a csoportra vezeti vissza szellemi és technikai örökségét. (Érdekességként érdemes tudni, hogy ezt a rendszert (hwa rang dan rendszerét) később a japánok átvették és ebből alakult ki a szamurájok harci rendszere a Heian kor (794–1185) közepén)

Továbbá néhány csoport és stílus neve is a „Hwa Rang Dan”-t tükrözi, úgy mint Hwa Rang Do vagy Hwa Soo Do.

A Tang Soo Do öt alapszabálya, mely egy szerzetestől, Won Kwangtól (Weon Kwang) származik, szintén az ő („Hwa Rang Dan”) szellemi örökségük része. Illetve ezeket a szabályokat a modern Tae Kwon Do is sajátjaiként kezeli.

Az eredeti 5 szabály:
• Légy hű királyodhoz, hazádhoz
• Tiszteld szüleidet
• Légy igaz barát
• Sose hátrálj meg a harcban
• Sose ölj ok nélkül

És mai nyelven az 5 alapelv:
• Hűség a Hazához
• Tisztelet a szülőnek
• Megbecsülés a barátoknak
• Kitartás a harcban
• Tisztesség a küzdelemben

Mint látható az erkölcsi rend mit sem változott az évezredek során, és ez így helyes.


Középkori fejlődés

Az egyesült Silla Királyságot egy hadúr, Wang Kun döntötte meg 918-ban és egy „Koryo” nevü új királyság 475 évig állt fenn. 1392-ben az Új Királyság, a Yi Dinasztia következett és kb. ötszáz évig maradt fenn. Kb. egy ezer éves periódus telt el a két dinasztia között. A Tang Soo Do nagy népszerűségnek örvendett a katonatársadalom körében. Azonban a legfontosabb az, hogy ez a stílus az átlagemberek között is népszerű lett. Abban az időben több névvel is illették a tang soo do-t, úgymint: Kwon Bop, Tae Kyun, Tang Soo, Soo Bahk és egyéb elnevezések.

Ekkoriban íródott az első részletes könyv a harcművészetekről. Ennek a nagyon fontos könyvnek a címe „Mooyae Dobo Tongji”.

1790-ben írták és illusztrációkat tartalmazott, ami bizonyítja azt a feltételezést, hogy a „Soo Bahk Ki”, a Tang Soo Do korábbi neve, küzdőtechnikák kifinomult művészetévé fejlődött.

Végül fontos megemlíteni, hogy a koreai, hagyományos harc művészeti tanok egy emberről egy emberre szálltak, azaz egy tanár, egy diákjának adhatta át a tudást.

Annak ellenére, vagy éppen pont azért, mivel népszerű volt az emberek körében, lázadásoktól való félelmében a Yi Dinasztia be is tiltotta gyakorlását. Így a tanítványok kénytelenek voltak titokban gyakorolni.


Modern történelem

A japán katonai rezsim 1909 és 1945 között tartotta Koreát megszállás alatt. Ekkoriban a harcművészetek gyakorlását és tanítását korlátozták.

Hvang Gi a modern tang soo do-t a japán megszállók kivonulása után, 1945-ben tette ismertté Koreában Tang Soo Do Mudukwan néven. A sportág gyakorlói 1983-ban alakították meg a nemzetközi szövetséget az USA-ban, Csun Szik Kim mester vezetésével. Ma az egész világon elterjedt stílus, több nemzetközi szövetséggel:

Asia Pacific Tang Soo Do Federation – K.J.N Stephen Washington
European Tang Soo Do Alliance- S.B.N Mark Allen
World Tang Soo Do Association- K.J.N Jae C. Shin

Sok más koreai harcművészethez hasonlóan a japán dan rendszerben számítják a fokozatokat.


A kínai kapcsolat- a Tang dinasztia

Tang dinasztia (618-907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció aranykorának szokták nevezni. A Tang-dinasztiát Li Yuan (Li Jüan) alapította, aki korábban a Szui-ház tábornoka volt.

Hódításoknak köszönhetően az ország területe meghaladja a Han koriét is. 626-ban egy véres családi dráma után Li Yuan fia, Li Shimin (Li Si-min) lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Chang'an a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Li Shimin és utódai meghódították Korea nagy részét, illetve Észak-Vietnamot.

A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A Tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnamot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a Tang császár felsőbbségét. Chang'an (a főváros) a korabeli világ legnépesebb városa volt. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a Selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte, igaz a kínai kultúra is nagy hatással volt a meghódított területekre, és a kereskedelem folytán a távolabbi országokra is..

A 8. század közepén gazdasági destabilitás és az araboktól elszenvedett katonai vereség után a dinasztia uralma meggyengült. Udvari intrikák, népszerű lázadások, és a folytatódó gazdasági hanyatlás folyományaként nomád hódítók megdöntötték a dinasztiát 907-ben. A következő fél században Kína ismét részeire esett szét.

Tang soo!